Strandolás kutyával, avagy: így (kutya)strandolunk mi

Ezen a héten, a fiúk életében először, kutyastrandon jártunk Simonnal és Tobival.

Az indulás reggelén a két kis vízimádó rettenet alig várta, hogy beülhessen az autóba. Ha utazunk, mindig nagy az izgalom. Amikor látják hogy a cuccaikat pakoljuk az autóba, izgatottan várják a folytatást. Tobi-Macit, a bernit ki sem lehet robbantani az autóból, imád kocsikázni. Így állandóan láb alatt, (Tobi alapból is állandóan ott van) az autó körül járkálva várták, hogy gazdiapu bepakolja a bepakolnivalót.

Nevesint a hátsó ülésre az ülésvédő huzatot, természetesen a fiúk autós biztonsági öveivel együtt. Mert ugye felelős gazdiszülők vagyunk, fontos a négylábú gyerekek biztonsága is.

A csomagtartó szinte teljes egészében Simon és Tobi strandos cuccaival volt tele. Eskü’ hogy több cuccuk van, mint a kétlábú gyerekünknek volt, amikor még kicsi korában strandra jártunk vele. Merthogy a fiúk strandtáskájába (nekik olyan is van ám!) gazdianyu belepakolt mindent, és még azon felül is néhány dolgot.

Azaz: Simon és Tobi oltási könyvét (csaxólunk: ez egyébként is javasolt, bárhova is utaztok a négylábúitokkal, de a strand szabályzatában benne is volt, hogy kötelező vinni).
Aztán csomgoltunk nekik saját törölközőt, kutyaplédet (persze hogy nem használták végül, kb fél percet sem ültek egyhelyben), direktben kutyusoknak való nedves törlőkendőt, kutyagumi gyűjtő zacskót a tárolójával együtt, összecsukható úti etető- és itatótálakat, fésűket. No és persze ha már strand, akkor a kötelező kedvenc vízi kutyajátékaikat: frizbit és vízen úszó kutyajátékot is.

Aztán jött a gyerekek „felöltöztetése”. Megkapták a (természetesen még színben is egyforma) hámjaikat, a pórázokat pedig készenlétben helyezve gazdianyu tette el az autóba maga mellé.

És elérkezett az indulás ideje. Simon és Tobi még épphogy kényelmesen beférnek a Mazda hátsó ülésére. Az autóba való kutyaszállító boxot nem szeretjük, de hát ízlések és pofonok ugyebár. Konkrétan ha bent ülnek, a két hatalmas szőrös gyerek mellett más már el sem férne. Hiába no 1,5 éves korukra igencsak szép méretű ifjú urak lettek.

Útközben Tobi mindig késztetést érez, hogy felügyelje a vezetési tudományunkat ugyanis állandóan a két első ülés közé, vagy az első ülésre akar mászni és úgy figyelni az utat. Szerintünk ha tehetné, még a vezetéssel is megpróbálkozna. A biztonságukon túl, ezért is kell az autós biztonsági öv nekik. Simon nagyon jó fiú útközben, végig a helyén ül és nézelődik.

Odaérve a strandra kerestünk egy nyugis öblöt ahol kipakoltuk a fiúk (és a mi kevéske) cuccainkat. Az autóval megállhattunk közvetlenül a vízparton, ami így nagyban megkönnyítette a helyzetünket, hiszen nem kellett felmálházva megkerülni a fél tavat.

Gazdianyu elkövette azt az óriási hibát, hogy azt hitte: majd lesz ideje napoznia és pihennie, ezért napolajat is tett a hátizsákjába. Na ja! Még elővenni sem volt ideje, nemhogy bekenni magát vele.

Miután lepakoltunk, a két fiúról lekerült a póráz, de a hámokat a biztonság kedvéért rajtuk hagytuk. És jól tettük. Simon esetében legalábbis. Merthogy Tobi szót fogad, behívható, de Simon nevéhez méltón (anyakönyvezett, hivatalos neve: Simon-Döme, de 8 hetes kora óta, amióta a családunk tagja, Rettenet Sátánkának hívjuk családon belül, nem véletlenül), hozta a formáját.

Mihelyst lekerült róla a póráz, azonnal vad nyargalásba kezdett… mi meg utána…otthagytunk csapot-papot, félig kipakolva a parton. Annyit láttunk a kis rettenetből, hogy családtól-családig, kutyustól-kutyusig rohan végig a parton, hiszen tele volt a strand négylábúakkal és a gazdiszüleikkel.

Mert ugye mindenkinek köszönnie kellett, még a légynek és a lepkéknek is. És mindenki tudtára kellett adnia, hogy ő, Zámbó Simon-Döme Rettenet Sátánka megérkezett a kutyastrandra. Kb a tó felénél értük utol. Még jó, hogy gazdiapunak volt annyi esze, hogy Simon pórázát gyorsan felkapta és magával hozta a versenyfutás elején.

A többi gazdi is átélhetett már hasonlót, mert kivétel nélkül mindenki megértően mosolygott, na jó, jót röhögött a látványunkon. Mondjuk mi is ezt tettük volna, ha nem mi lettünk volna a szenvedő fél. Mert ugye mit láttak: egy golden retriever lobogó fülekkel, fülig érő szájjal, a teljes fogsorát megmutatva, vigyorogva, boldogan rohan elől. Utána egy berni pásztor ( jujjjj de jó tesó, ha te futsz akkor én is!!!!). Majd jócskán lemaradva méterekkel mögöttük, két fürdőruhás féleszű kétlábú, felváltva üvöltözve a „Simon, azonnal állj meg” mondatot.

Lényeg a lényeg: ilyen bemutatkozás után, biztos ami biztos alapon, gazdiapu szinte egész nap Simon pórázának a másik végén lógva töltötte a strandolós napot.

A fiúk rengeteget fürödtek, úsztak. Tobi itt tanulta meg pld. szépen, ügyesen a szájában visszahozni a vízen úszó kutyajátékot.

Simon, csakúgy mint itthon, inkább a vízparton ült, hátközépig a hűs vízben fekve és kedvenc szórakozásával töltötte az időt: a fejét teljesen beledugva a vízbe, levegőbuborékokat gyártott úgy, hogy az orrán keresztül a víz alatt kifújta a levegőt.

Sőt, még egy csapat gyereknek köszönhetően majdnem SUP-oztak is a fiúk. Amikor meglátták hogy milyen csuda dolgokat cipelnek a gyerekek a vízbe, odamentek hozzájuk (sosem féltek idegenektől) és simán felmásztak a SUP-okra, a gyerekek nagy örömére.

Ezen kívül volt még nádban mászkálás, kutyastrand körüli séta, Simon féle húzomapátmagamután-fejleszegős-szimatolós módban, és játék sok-sok kutyagyerekkel. Mint kiderült ismerős kutyagyerek és gazdiszülők is voltak a strandon. A gyömrői kutyafuttatóból Simon és Tobi egyik kis barátja, Huba is ott fürdött a kedvenc labdájával egyetemben.

Leülni, lefeküdni a hűvösben egyetlen másodpercre sem voltak hajlandóak a fiúk. Na jó, lehet hogy mégis volt fél percnyi nyugtunk, arra a röpke időre, amíg nagy nehezen rávettük őket, hogy az árnyékba leterített kutyaplédre (amire persze gazdianyu előtte ráült) fél perc erejéig leüljenek.
Tobi -csuromvizesen természetesen- gazdianyu ölébe. Merthogy egyszerűen nem tudjuk megmagyarázni neki, hogy már nem 8 hetes kis maszat, aki nem 8 kiló, ellenben lassan másfél éves, 45 kilón jócskán túl…szóval simán agyonnyom bárkit.

A nap végén (amit mi alig vártunk ), elcsigázottan összepakoltuk a cuccokat, a fiúkat beültettük a hátsó ülésre, biztonsági öv és klíma bekapcsolva, irány haza. Mondjuk a biztonsági öveket akár ki is hagyhattuk volna, ha csak a fiúk aktivitása miatt kellett volna használni, mert egész úton hazafelé, -mint a kétlábú gyerekek a strandolás után- úgy aludtak egymáshoz bújva, hogy ha nem néztünk volna bele a visszapillantó tükörbe, azt sem tudtuk volna, hogy egyáltalán az autóban vannak.

Persze megyünk máskor is kutyastrandra…. ezt megígértük nekik… csak addigra felvértezzük magunkat az újonnan megszerzett kutyastrandos rutinunkkal. Így beszerzünk Simonnak egy legalább 10 méteres pórázt, ilyen még úgysincs a KutyafüleBolt termékkínálatában, hát most majd lesz ez is.

Lejegyzete: Marcsi gazdianyu, Zoli gazdiapu lelki támogatásával. És hogy mindezt mikor? 2021.08.01-én, amíg Simon és Tobi a reggelijük utáni sziesztájukat töltik, mert nyugtunk csak addig van a két kis pokolfajzattól.

És ami még lemaradt: