Kirándulás négylábú családtaggal
Mi is, mint általában minden kutyás család, ha tehetjük, visszük magunkkal a fiúkat kirándulni. Nem volt ez másképp most sem, amikor Szilvásváradon és Tatán jártunk legutóbb.
Azt hiszem elmondható, hogy a négylábú gyerekekkel felkészülni egy kirándulásra ugyanannyi feladattal jár, mint amikor kétlábú gyerekkel kirándul a család. Én már csak tudom, hiszen a család kétlábúja is volt valamikor kisgyerek, igaz hogy régen, hiszen a lányom már 27 éves. Szóval Simonnal és Tobival való kirándulások előkészületei ugyanúgy zajlanak, mint amikor a lányunk volt kicsi, és vele mentünk kirándulni. Nevesint: Simonnak és Tobinak több cuccuk volt az autóban mint nekünk, hiszen mindenre fel kell készülni ugyebár, és a biztonságukat is szem előtt kell tartani.
Az autóban szigorúan KUTYABIZTONSÁGI ÖVVEL bekötve és HÁMMAL utaznak. Simon elől, az „anyósülésen”, mert utazási beteg volt babakutyaként, (persze mindenki őt nézi, cukin mosolyognak és integetnek neki útközben, ugyanis Simon ugyanúgy nézelődik, mint egy ember gyerek).
Tobi a hátsó ülésen ülve utazik, szintén bekötve, de ő általában az első 5 perc után lefekszik aludni és az ölemben végig alussza az utat, bárhova is megyünk. Merthogy miután Simon elfoglalta a „jobb egyet”, persze én ülök hátul Tobi mellett, és általában Zoli a családi sofőr.
Az útra és az erdőben való séta közben is, viszünk nekik friss, de nem jéghideg vízzel megtöltött ÚTI ITATÓKAT, és a kisebb „balesetek” elkerülése végett, ha belelépnek valamibe vagy koszosak lesznek, akkor a kutyáknak való NEDVES TÖRLŐKENDŐ is a hátizsák kötelező tartalma a KULLANCSKISZEDŐN, a RUGALMAS PÓLYÁN és egy SZŐRFÉSÜLŐ KESZTYŰN kívül. Habár a fiúknak rendes FÉSŰJÜK is van, de utazáskor ezt a praktikus kesztyűt használjuk, hiszen a kirándulás végeztével, mielőtt visszaülnek a kocsiba, le kell takarítani róluk a bundájukra ragadt „mindentis”.
No és nem feledkeztünk meg a JUTALOMFALAT TARTÓRÓL sem, mint kötelező tartozékról. Persze elrejtve benne a Simon és Tobi által nagyon kedvelt, finom JUTALOMFALATOKAT, és az egyik oldalsó zsebében a KAKIS ZACSKÓKAT. Hiszen tudjátok: a kakitündér nem létezik! Mi pedig felelősségteljes gazdik vagyunk ugyebár.
Most első alkalommal próbáltuk ki a fiúknál a SZALAGPÓRÁZT, a hámjaikra csatolva, természetesen a súlyuknak megfelelő teherbírásút. Hiszen ha nem megfelelő a pórázválasztás, legyen az vezető póráz vagy szalagpóráz, akkor a kutyus igencsak veszélyben van, hiszen az életével játsszunk ha elszakad a nem megfelelő póráz, és négylábúnk úgy indul útnak, hogy nem tudjuk kontrollálni merre is tart.
A biztonság kedvéért a HÁMOK mellé azért vittük magunkkal a hagyományos, vezető PÓRÁZAIKAT is és a NYAKÖRVEKET is természetesen, valamint a LED nyakörveiket, ha ránk sötétedne. Miután Simonnak és Tobinak mindenből teljesen egyforma „menetfelszerelése” van, a nyakörveiket a rájuk tett, egyedileg nekik gyártatott KUTYABILÉTÁK alapján tudjuk megkülönböztetni, ugyanis a bilétára rá van gravírozva a nevük.
Fontos íratlan szabály, hogy a négylábút szigorúan pórázzal sétáltassuk, különösen ott, ahol természetvédelmi terület van és vadonélő állatok, no és sok másik kutyus és idegen emberek. Még akkor is, ha tudod hogy a négylábúd jól van szocializálva, mint pld a mieink. Sosem lehet tudni ugyanis, hogy milyen olyan váratlan helyzet alakul ki, ahol bizony jó lenne egy póráz, aminek a végén ott vagy te.
Simonra ez különös tekintettel érvényes, hiszen ő golden retrieverként vízi vadászkutya és még igencsak szertelen. (No meg alkalmi süket). Az erdei sétáink általában úgy zajlanak, hogy az erdő elején Simon leszegi a fejét (jajjjj de jóóóó, sok szag….. süni, róka, vaddisznó, kacsaaaaaa), és megindul mint egy gőzmozdony. Zoli lóg Simon pórázának a végén, megpróbálva lassabb iramra bírni a gyereket, általában több-kevesebb sikerrel. A séta végére szinte mindig kifáradnak, akkor már könnyebb irányítani Simont. Igen, Zolinak is lóg a nyelve rendesen…
Tobival semmi ilyen gond nincs. Ő a berni pásztorok végtelen nyugalmával és mackósságával cammog mellettünk laza pórázon, néha tündérien-bambán ránk nézve: „Anyaaaa, figyu! Ide bemehetek?„
Az erdőt békében, a többi túrázó zavarása nélkül illik látogatni, akár kutyával, akár kutya nélkül kirándulunk. A fiúk becsületére váljék, soha nem hangoskodtak, egyetlen ugatás nem hangzott el még akkor sem, amikor Szilvásváradon megálltunk a kis elkerített vadaspark előtt és megnézték az őzikéket. Az már más kérdés, hogy Tobit kb fél percig érdekelték csak az erdő négylábú édes kis csodái, ugyanis valaki a hátunk mögött elővett egy szendvicset és Tobi megpróbálta elkunyizni tőle.
Kezdjük megszokni, hogy újabban soha, sehova nem tudunk úgy elmenni kirándulni, hogy úton-útfélen ne állítanának meg minket és ne dícsérnék meg a fiúkat. Sőt, egyre többször fordul elő, hogy felismerik őket és megkérnek minket: hogy lefotózhassák őket, vagy közös képet szeretnének csinálni velük. Ez történt Szilvásváradon is, és Tatán is. Utóbbi helyen konkrétan az történt, hogy a velünk szemben sétáló berni és a gazdianyuja név szerint szólította meg a fiúkat. Őket eddig csak virtuálisan, a facebook egyik berni pásztoros csoportjából ismertünk.
Szóval a négylábú gyerekei haladnak a hírnév felé, habár a kirándulásokkal természetesen nem ez a célunk.
Miután egész napos kirándulásra mentünk a fiúkkal, így nem volt kérdés, hogy megéheznek ők is, nemcsak mi. Azt kell mondjam, le a kalappal mindkét vendéglátó egység előtt, ahol Szilvásváradon és Tatán megálltunk enni.
Gyakorló gazdikként kritikusan és árgus szemekkel figyeljük a kutyabarát éttermeket, street food-os helyeket. Mindkét helyen maximálisan segítőkészek voltak, amikor a fiúknak is kértünk ebédet.
Azonban mégis ki szeretném emelni a SPÁJZ TATA vendéglátóegységet. A lányunk ajánlotta a helyet, előttünk már ő is volt itt, igaz kutyusa nem lévén (mondjuk Iván, a cicája lassan felér egy kisebb kutyussal, különösen ha Iván súlyát nézzük) a barátnőjével.
A fiúknak kérésünkre nemcsak hogy külön meleg ételt készítettek az általunk megadott összetevőkkel, (hagyma, fűszer tilos!!) hanem egyszerhasználatos papírtányérokon, felszeletelve az akkor még forró csirkét és lepényt külön-külön fel is szolgálták nekik.
Reméljük egyre több ilyen kutyabarát vendéglő lesz kishazánkban mint ők. Bátran és meleg szívvel ajánljuk nektek őket, ha Tatán és a környéken jártok, akár kutyussal akár négylábú gyerekek nélkül. És nem utolsósorban a lepényük valami isteni finom, az ott dolgozók nagyon kedvesek, segítőkészek, a kerthelyiség berendezéséről már nem is beszélve.
Nap végén a fiúk elfáradva ültek be az autóba, pontosabban annyira el voltak fáradva, hogy Zolinak kellett mindkét fiút beültetni a kocsiba. Ugyanúgy mint a kétlábú gyerekek: jóllakottan, a nap izgalmaiban kimerülve, végig aludtak hazáig.
A Blogban szereplő, kutyás kiránduláshoz szükséges felszerelések mindegyikét megvásárolhatod itt.
Lejegyezte: Marcsi gazdianyu 2021/10/20