Országszerte egyre több a kutyabarát étterem és egyre több helyen fogadják a nagytestű kutyusokkal érkezőket is. Azon túl, hogy igyekszünk minél több ilyen éttermet felfedezni, golden retriever és berni pásztor kutyaszülőként saját tapasztalatainkat szeretnénk megosztani veletek.
Augusztus utolsó hétvégéjére golden retriever találkozót szerveztek Egerbe, így azonnal jelentkeztünk az eseményre.
Szépasszonyvölgyben a 36-os pince tulajdonosa kedves barátunk, régóta járunk már hozzá borért, amikor Egerben vagyunk, de ott a helyszínen úgy igazán sosem tudtuk megkóstolni a finomabbnál finomabb borait, hiszen mindig autóval vagy motorral érkeztünk. Már régóta érlelődött bennünk a gondolat, hogy egy hétvégére megszálljunk Egerben és eltöltsünk egy kellemes estét a 36-os pincében.
Négylábú fiaink amúgy is imádják Sanyit, mivel többször jártunk már a pincében Simonnal és Tobival együtt, így már csak kutyabarát szállást kellett keresnünk Szépasszonyvölgy közelében.
Csabai Sanyi ajánlásával korábban már jártunk a kutyabarát Butykos Kisvendéglőben, Ők ajánlották nekünk a kutyabarát Bacchus Panziót. Marcsi leszervezte és megbeszélte a Panzióval a dátumokat és a foglalást, ahol alig várták érkezésünket, hogy végre megdögönyözhessék Simont és Tobit.
Szobafoglaláskor még arra is odafigyeltek, hogy a nagytestű kutyusoknak ne kelljen lépcsőzniük, így egy földszinti szobát kaptunk kertre néző nagy terasszal, ahol a fiúk kényelmesen elterülve pihenték ki az utazás fáradalmait.
Kipakolást és átöltözést követően péntek délután átsétáltunk a fiúkkal a Szépasszonyvölgy utcából Szépasszonyvölgybe, egyenesen a 36-os pincébe. Abban a nagy melegben négylábő fiainknak megváltás volt a hűvös borospince, mi pedig végre koccinthattunk Sanyival és autentikus környezetben kóstolhattuk meg borait. A fiúknak itt is nagy sikerük volt, szinte mindenki megsimogatta őket, aki betért a pincébe.
Estére már mindannyian jól megéheztünk, Tobinak pedig egyébként is este 6 órakor megszólal a harang a gyomrában, így lesétáltunk a Butykos Kisvendéglőbe, amit már korábban Sanyi ajánlott nekünk és mint kiderült kutyabarát étterem.
Mivel eddig sosem maradtunk estére Szépasszonyvölgyben, így nem tudtuk, hogy ott esténként ilyen nagy élet van, ezért nem is foglaltunk asztalt előre. Szerencsénkre pár perc várakozást követően felszabadult egy asztal, ahova leülhettünk és négylábú fiainknak kérés nélkül azonnal hozták is az ivóvizet.
A személyzet hihetetlenül udvarias, alázatos, igazi jó vendéglátók, az ételek pedig isteni finomak és emberes adagok voltak. Mivel a fiúk tápját a panzióban felejtettük, így aznap este négylábú fiaink is nagykanállal ettek. Valószínűleg Tobin látszott, hogy már majdnem éhen hal, mert valami hihetetlen gyorsasággal hozták ki neki a vacsoráját.
Természetesen Szépasszonyvölgyben a vacsora mellé bor is jár, a ház bora pedig nagyon finom volt.
Másnap a bőséges svédasztalos reggeli után Szilvásvárad felé vettük az irányt, hogy sétáljuk egy nagyot Szalajka-völgy árnyékot adó hatalmas fái között. Rengeteg kutyapajtással találkoztunk és nem volt olyan kisgyerek, aki ne jött volna oda hozzánk Simont és Tobit megsimogatni.
Simon megnézte az őzikéket, a pisztrángokat és a tóban a kacsákat is. Szívesen játszott is volna velük, de mi nem voltunk oda ezért az ötletért. Tobit mindez nem érdekelte, hiszen nem kaja, legalábbis nem ilyen állapotban.
Az egész napos kirándulás után mivel mindenki megéhezett, ismét a Butykos Kisvendéglőben csillapítottuk éhségünket, ahol egy kedves ismerősünkkel is találkoztunk. Még a tavasszal voltunk szintén Egerben egy golden retriever találkozón, ahol megismertük Dórit és négylábú gyerekét Dézit. Dézi és Simon már akkor szerelmesek lettek és megbeszéltük Dórival, hogy ha Egerben járunk, akkor mindenképp találkozunk. Ezúttal a fiúknak is készültünk vacsorával, melyet a kedves személyzet rizs körettel tálalt fel nekik.
Az estét természetesen a 36-os pincében zártuk, ahol nagyon jó hangulatú nagy csapat társaságában kóstolhattuk a pince jobbnál jobb borait.
Másnap miután elhagytuk szállásunkat, az Érsekkertben kezdetét vette az esemény, ami miatt Egerbe érkeztünk. Rögtön az érsekkert Stadion utcai bejáratánál van egy kutyafuttató, mely hatalmas fák által árnyékolt, ivókúttal és a gazdik részére padokkal is felszerelve.
Simon itt is egyből ismerősre talált, hiszen Kevinnel már a tavaszi találkozón is együtt szaladgáltak.
A találkozóról már töltöttünk fel képeket Facebook oldalunkra, melyekből látszik, hogy az esemény végére a mi négylábú fiaink voltak a legkoszosabbak. Persze, hát ki más.
Bár az autóban vízálló ülésvédő huzat van, ilyen sárosan akkor sem ülünk be az autóba, ezért Kevinnel és apukájával tettünk egy nagy sétát az Érsekkertben, hogy a fiúk leszáradjanak.
Mivel rutinos szülők vagyunk, így kutyafésű nélkül el sem indulunk, így hát a száradást követően jött a nagy fésülés és a fiúk szőrére száradt sár kikefélése.
Igazából mi magunk sem hittük, hogy szalonképes állapotba tudjuk hozni a fiúkat, de ezzel a két fésűvel minden porszemet eltűntettünk a fiúk szőréről, így bepakoltuk a fiúkat és útnak indultunk. Úton hazafelé pedig már a következő közös hétvége kutyabarát állomásán gondolkoztunk.
